A javában zajló Csíkszeredai Régizene Fesztiválra kiküldött tudósítónk videókkal dúsított krónikájából kiderül, hogyan érdemes lamentálnunk, és mitől működik jól a Régizene Nyári Egyetemen a tanár-diák kapcsolat.

A köznyelvben használt lamentálás szavunkra csodálkoztunk rá az idén párhuzamosan zajló Régizene Fesztivál és Régizenei Nyári Egyetem keddi szakmai előadásán. De mielőtt erre rátérnénk, föltétlen betűzzük ide a fesztivál első három napját összefoglaló videoklipet:

Tehát innen tudósítunk – és látható mód lamentálásra nincs okunk, ehelyett tüstént belelapozhatunk a vasárnapig tartó programba a fesztiválhonlapon.

Csíkszeredai fesztiválnaplónk első része itt, a második pedig itt olvasható.

Visszatérve, a lamentálás szó jelentése köznapi használatban: siránkozik, sopánkodik, kesereg, panaszkodik, (meg)sirat, nagyon sajnál, fájlal. A latin lamentari, lamentatus „hangosan és igen jajveszékel, jajong, jajgat, siránkozik, megsirat”, eredete pedig a szómagyarázó szótár szerint proto-indoeurópai: la, azaz „kiált, kiabál, ordít” hangutánzó szó.

A fesztivál keddi előadásán pedig arról értesülhettünk: föléledő tendenciát mutat a protestáns értelemben vett lamentálás.

A húsvét előtti szent három nap várakozással és bűnbánattal eltöltendő időszakának egyik fontos műfaját vette górcső alá keddi előadásában Szabó András csíkszeredai zenetanár. A fesztivál hivatalos programjában idén ez volt a harmadik nyilvános előadás a rendezvényt kísérő Régizenei Nyári Egyetem programjaiból.

Az előadó a fesztivál idei fő témájához, a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódva választotta a témát. Amint Szabó Andrástól megtudhattuk: a lamentációt manapság inkább csak a római katolikusok éneklik, eredetileg viszont a református liturgiában is helyet kapott. Mind a kolozsvári, mind pedig a debreceni, illetve más, korabeli graduálok lamentációlapjainak szélei szembetűnően megkoptak az idők folyamán.

Kiderült: a protestánsok alapvetően kétfajta énekeskönyv-típust különböztettek meg és használtak. A kancionále (latin: cantionale) vagy impressom/impressum elsősorban a verses kanciót (strófákba szedett, metrikus ének a reneszánsz kor óta) tartalmazta, közkedvelt volt az ún. magyar históriás ének; ebből fejlődött ki a genfi zsoltárokat, népénekeket tartalmazó énekeskönyv, vagyis a gyülekezeti énekeskönyv.

Az Öreg Graduálban pedig, akárcsak a többi, protestáns graduális anyagot tartalmazó könyvben, olyan dallammal ellátott lamentációt találunk, amelyet Európában nagyon kevés helyen énekeltek. Ennek bemutatására vállalkozott az előadó.

A lamentáció tehát szerves része volt a nagyheti liturgiának. Kimaradása két okból történt: 1. a református zsinatok a 18. század elejétől már írásban is tiltották (szóbeli tiltását, a rá való neheztelést korábbról is említik), mivel megmaradt katolikus szokásnak ítélték; 2. a kántorok részéről több feljegyzés maradt fenn arról, hogy nem becsülték kellőképpen munkájukat, illetve vagy egyáltalán, vagy csak szerényen honorálták fáradozásukat. Ennek pedig az lett a következménye, hogy egyszerűen felhagytak ennek éneklésével. Jó hír, hogy az előadó megfigyelése szerint a lamentáció gyakorlata ismét kezd felszínre törni az utóbbi években.

Tíz éves az egyetlen romániai régizene-képzés

Teltházas közönséggel, gyakori vastapssal zajlott kedd este 8 órától a csíkszeredai Márton Márton Főgimnázium dísztermében a vasárnapig zajló Csíkszeredai Régizene Fesztivál keretében tartott tanár-diák koncert.

A neves, nemzetközileg elismert régizene-együttesek tagjaiként is ismert mesterkurzus-oktatók meghívásával zajló Régizenei Nyári Egyetem nyári egyetem évente dönti meg a rekordokat a jelentkezők számát tekintve: idén több mint 80 diák vesz részt a képzéseken.Rendkívüli jelentősége abban áll, hogy Romániában tíz éve ez az egyetlen régizenei tudást közvetítő képzés, és a szervezők vágya az, hogy a hivatalos zenei oktatásba is bevezessék a régizene szakot, miként ez Európában mindenütt már évek óta megvalósult. Ehhez szakmai dokumentációt is régóta összeállítottak – viszont a minisztériumi jóváhagyás még várat magára.

A koncertet megelőzően sajtótalálkozón tudhattunk meg érdekességeket három mesterkurzus-oktatótól. Kónya István magyar lantművész, a lant és gitár mesterkurzus oktatója szerint a képzésre egyszerűen alig győzik a diákokat fogadni – hangszerenként legtöbb 9-9 diákkal tudnak az oktatók foglalkozni. „Jól kitalálták ezt a szervezők: a kezdőkre és haladókra is egyaránt gondoltak” - mondta.Mint kifejtette, aki például gitáron kezdi el a kurzust, az a historikus előadásmód varázsa révén hamarosan lantra tér át, és a kurzuszáráson már megszokott, hogy inkább ezen mutatja be megszerzett tudását. A két hangszer között jelentős az eltérés: más a hangolása, de eleve a húrok száma is különbözik (a lanton több mint duplája a gitárénak).

A lantművész elmondása szerint a csíkszeredai képzésnek híre ment már mindenfelé a tíz év alatt, és a környező országokban is tudják, hogy van itt egy jó hangulatú, „családias képzés, amit nem szabad kihagyni”. „Mi itt vagyunk azért, hogy segítsünk. Mondhatni információs pont vagyunk, egy nagyon intenzív képzésben.Akit pedig ez komolyan érdekel, annak segítünk, hogy tudjon tovább is fejlődni” – fogalmazott Fülöp Mária sepsiszentgyörgyi születésű, Svájcból érkező csembaló-oktató. Palócz Réka magyarországi ének-kurzus oktató, szólista, 2010 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszakán tanít énekképzést.

Szerinte kiemelendő az is, hogy a képzés igazodik a fesztivál megadott tematikájához. Ez a diákoknak nem kötelező, csak ajánlás, így a mesterkurzusokon a diák kérésére „hozott anyagból” is dolgoznak. Ez azt jelenti, hogy a diák behozza azt a művet, amit éppen tanul, és azt hangolják át historikus előadásmódra.

Idén először kórust is hallhattunk, de lantot és marimbát is

A kedd esti koncertműsor elején az idén premierként szervezett kóruséneklés mesterkurzus diákjai, a reformáció emlékéve tiszteletére, Ványolós András felkészítésével a Kájoni Kódex Anghelus ad Pastores művét adták elő. Johann Cristian Schickhardt Á-moll Szonátáját Széplaki Zoltán (furulya), Fodor Csaba (csembaló), Csata István (viola da gamba) oktatókkal és Kovács Attila korrepetitorral együtt adták elő, utóbbi teorbán. Az idei fesztivál Monteverdi születésének 450 éves jubileuma köszöntésére a Ványolós Orsolya és Ványolós András Csörsz Rumen István lantkíséretével adta elő a szerző Tirsi e Clori művének részletét.

Nagy sikert aratott az ifjú Jónás Álmos marimbajátéka, aki Bach Esz-dúr gordonka szvitjéből adta elő a Gique-et. Ugyancsak közönségsikert könyvelhetett el a Vitárius Piroska (hegedű), és a korábbi felállásban meghallgatott Fodor Csaba, Csata István és Kovács Attilából összeállt kvartett, akik François Francœur G-moll szonátáját adták elő.

Ezt követően Csata István és Kovács Attila a csembalón bemutatkozó Amalia Goje korrepetitorral Marin Marais L’arabesque-jével örvendeztették meg a hallgatóságot. Fülöp Mária csembaló oktató Matthias Veckmann Toccata darabját játszotta, ezután Kiss Noémi szopránt, ének mesterkurzus oktatót Kónya István lantkíséretében hallgathattuk, illetve szóló lantjátékot élvezhetett a közönség.

Nagy tapsot aratott Telemann szintén jubileumi apropóval előadott műve a következő kvintett révén: Palócz Réka (ének), Vitárius Piroska (hegedű), Széplaki Zoltán (furulya), Garai Zsolt (csembaló), Csata István (viola da gamba). Hedzsászi török zenét az ütőhangszeres kurzus diákjai révén halhattunk – szólót játszott Ádám Júlia.

A műsort zene és tánc harmóniája zárta

A közismert, 16. század végéről fennmaradt Greensleeves angol dalt Palócz Réka, Széplaki Zoltán, Csata István és Csörsz Rumen István játszta, és a Szabó Anikó által vezetett tánckurzus diákjai gyönyörű tánca kísérte. Az ingyenes tánckurzus reggelente 9-10 órától zajlik, és bárki csatlakozhat július 14-ig a fesztiválközönség köréből is.A táncosok között köszönthettük az olaszteleki Cygnini régizene együttes saját, korhű, narancs-bordó-fehér kosztümjeikbe öltözött tagjait is, és nem különben vezetőjüket, Tüzes-Bölöni Csilla lelkészt is, aki maga is diákja volt a nyári egyetemnek elindulása első éveiben, és a fesztivál hatására alapította meg az együttest.

Az est végén a fesztivál szervezői pezsgővel és kölyökpezsgővel, valamint felkínált süteményekkel ünnepelték az előadókat és hallgatóságot. A meglepetésre már a koncertteremben idejekorán fény derült: míg az esti zivatar távoli mennydörgések hangját hozta be a nyitott ablakokon, az ajtók felől a szorgos pincérek kezeiben zenélő pezsgők durranása árulkodott az előkészületekről.Megvalljuk: nem láttunk senkit a fogadáson, aki ne mosolygott volna egymásra. Felvételünkön a kis girland-zászlócskákat láthatják, amit a nyári egyetem tavaly használt kottaanyagából készítettek az önkéntesek, Évike ötletére. Mert itt, ebben a közösségben, egyetlen hangjegy, egyetlen élmény se vész el.